Talán nem is igazi átverés ez, de talán meg lehetett volna spórolni, ha mást nem is, az időt, vagy az üzemanyagot...

Történt egyszer, hogy egy kedves ismerősöm megkeresett: szeretné, ha a gyerekei lovagolnának. Esetleg venne egy jó kis pacit nekik, mert az mégiscsak más, mint a bérlovi. Segítenék-e ebben?

Mondtam, persze! Nézegessék a hirdetéseket, ha tetszik valamelyik küldjék el, én meg eldöntöm érdemes-e megnézni. Pár nap múlva kaptam is jónéhány hirdetést, de inkább csak a színük volt szép, vagy jókat írtak róluk, de vagy túl fiatalok voltak, vagy nem volt semmi papírjuk. Mondtam nekik, hogy ez így nem jó és elkezdtem én keresgélni.

Ki is választottam úgy 6-8 lovacskát. Lóútlevéllel rendelkező 6-10 éves, szelíd, "gyereknek is ajánlom", de nem túl drága (max. 300.000 Ft) lovacskát. Képeken: aranyos szőke kislány szőrén kocog a lovardában, vagy szépen szerszámozott paci "fej nélküli" lovassal baktat a közúton, stb.

Felhívott a Vevőjelölt, hogy neki tetszik három paci. Ha gondolom menjünk el megnézni, mert úgyis eléggé közel van egymáshoz (max. 30 km) az a három, az áruk is kedvező. Tőlünk ugyan vagy kétszáz kilométer, de nem számít! Egy életre keresünk társat, szóval ne ezen az egy tank gázolajon múljon.

Vevőjelölt megbeszélte a hirdetőkkel, hogy mikor mennénk. 

Mielőtt indultunk kérdezem Vevőjelöltet: Sikerült mindhárom hirdetővel egyeztetni? Persze - mondja ő - csak annyi van, hogy a háromból kettő már nem ott van ahova hirdették, hanem XXX településen. Kicsit furcsállottam, de az egyikre azt mondták, hogy "meghalt az apósom és el kellett hozni", a másikra meg mást, de nem is foglalkoztam ezzel elég komolyan, felkerekedtünk, vittem a nyergemet, patakaparót, stb.

Megérkezünk az első módosított helyre, XXX településre. Gyönyörűen rendben tartott parasztudvar, fehér karám stb. Az istálló már bűzlött a szó szoros értelmében. 

Hogy-hogy nem legalább 5 "eladójelölt" volt jelen a fogadásunkra és úgy 10-12 ló. Meg is kérdeztem, hogy miért nem ott van a keresett ló ahová hirdették, mire azt mondta az eladó, hogy a testvére kórházban van és ezért bla, bla... Már gyanús volt, hogy nem emlékszik kétszer ugyanarra a mesére, biztos jó sokat kell kitalálnia...

Odavezényeltek a hirdetett lóhoz, ami már a bokszban vadul sunyított, szóval tuti nem engedtem volna közelébe egy gyereket, de azért megnéztük jó alaposan. Fel is ültem rá, de nem kellett hozzá nagy szakértelem, hogy megállapítsam, nem gyerekló, mert mikor nem egyeztem bele, hogy velem együtt berobogjon az istállóba, élénk ágaskodás volt a reakció. Nyoma sem volt a képen szerepló kislánynak... Ráadásul nem volt lóútlevele, csak bélyegzési jegyzőkönyve, mert "épp most kérték ki és még nem érkezett meg".

Mondtuk, hogy köszönjük, de ezt a lovat nem szeretnénk, persze azonnal ajánlottak egy "sokkal jobbat".
Valóban jobb volt, csak 150 kiló hiányzott róla. Megvolt a lóútlevele, bár nem az ő nevükre volt kiállítva. Szelíd is volt, kényelmes is. Kantárt nem vittem (mivel feltételeztem, hogy egy belovagolt lónak talán van sajátja), viszont csak egy kantár volt a tanyán, ami nagyon nagy volt a lóra ezért a pofaszíjra csomót kötöttem. Ilyet otthon soha nem tennék, ráadásul közben érzékeny szememnek feltűnt, hogy a bal szárról hiányzik a martingálstop. Nem volt rá szükség, csak észrevettem. A ló egész szimpatikus volt, de gondoltuk, hogy azért megnézzük a másik két kiszemeltet.

Szépen elköszöntünk. Mondtuk, hogy még máshol is várnak. Persze rögtön jött a "de van egy másik érdeklődő is erre a lóra és...". Na nem most jöttem le a falvédőről, mondtam, akkor adják neki oda!

A meglepetések azonban csak most jöttek.

Elindultunk és közben Vevőjelölt felhívta a kettes számú Eladójelöltet. Más név, más helység, más telefonszám. A hívást ugyanaz a fickó fogadta, akitől egy perce eljöttünk!

Elmondta, hogy a kettes számú "kinézett paci" is nála van XXX helységben, de a másik tanyáján. Odaértünk, megkérdeztük, hogy mi ez a kettős telefonszám? Hát "a tesója aki kórházban van"... (na erre már emlékezett, legalább).

Bementünk az udvarba, ami semmi esetre sem volt rendesnek nevezhető. Fólia oldalú tákolmányokban, állásban ácsorgó lovak (kb. 15), az udvarban kosz, trágya, rendetlenség, mozgatáshoz semmi hely. A hirdetésben szereplő lovat nem találtuk meg. Megmutattuk a kinyomtatott hirdetést, de ők maguk sem jöttek rá, hogy melyik ló lehet az. Na ennél már nem kellett több, udvariasan elköszöntük a segítséget és távoztunk.

Felhívtuk a harmadik eladójelöltet. Újabb név, újabb telefonszám, más helység. Már meg sem lepődtünk, hogy ez a ló sem ott van, ahová hirdették, hanem XXX város szélén, csak egy másik "tanyán". De legalább tényleg az vette fel a telefont aki hirdette.

Odamentünk a helyszínre. Szintén fólia tákolmány, de legalább tiszta alom. (Ha a mi kedvünkért rakták tisztába a lovakat, már megérte).

Lovacska stimmelt a hirdetéssel, lóútlevél van, de nem az Eladó nevén, viszont a ló kicsit sem barátságos. Lábait nem adja fel, de bizakodva, hátha csak rossz előélet az oka, azért próbáljuk ki...

Elkezdtem felszerelni, és csodák csodája, emberünk kezembe adja azt a kantárt amire én kötöttem csomót az előző helyen és hiányzik a martingál stop!

Meglepetésemben ezt már nem álltam meg szó nélkül. Mondtam Vevőjelöltnek, csak úgy az orrom alatt, hogy ezek tök hülyének néznek minket! Sajnos (vagy szerencsére) Eladójelölt is meghallotta és elkezdett óbégatni, hogy nem is értünk a lovakhoz. Hát nem viselt meg különösebben a bírálat, de azért kapva kaptam az alkalmon, mikor azt mondta, hogy "le is vehetem a nyergem, mert ő azt is mondhatja, hogy a ló nem eladó!". Kifelé menet igyekeztem elengedni a fülem mellett a további sértéseket...

Mondanom sem kell, hogy a szimpatikus lovacskáért sem mentünk vissza ezek után.

Tanulság:

Laikusok mindenképp kérjenek szakértő segítséget! 

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy az olcsó lovak körül valami bűzlik és ezt mindenki úgy értse ahogy akarja...

Szívből sajnálom ezeket a lovakat, de a megvásárlásukkal nem őket mentjük meg, hanem a "gazdáikat" győzzük meg arról, hogy jól csinálják, hiszen sikeres az üzlet.

És végül: Barátoméknak végül nem vettünk pacit, hanem egy áldott jólelkű nyugdíjas sportlovacskát "bérelnek" tartás fejében egy másik kedves barátomtól, aki örül, hogy hű barátja így jó helyen lehet öreg korában.